5 mindennapi szokás, ami észrevétlenül terheli a medencefeneket endometriózisnál

Az endometriózisos fájdalom kezelésekor általában a hormonokra, a gyulladásra és a műtétre koncentrálunk – közben pedig könnyen megfeledkezünk egy kulcsszereplőről: a medencefenékről. Ez az izomcsoport szó szerint minden nap részt vesz abban, hogy mennyire fáj (vagy nem fáj) a testünk. És sok teljesen ártalmatlannak tűnő szokás folyamatosan feszültségben tartja

A "behúzott has" tartás

Sokan reflexből behúzzák a hasukat – munka közben, edzésen, vagy csak mert megszokták, hogy ez "rendezettebbnek" tűnik. A probléma az, hogy a hasfal és a medencefenék izmai szorosan összefüggnek: ha a hasizmok folyamatosan feszülnek, a medencefenék is óhatatlanul fokozott feszültségi állapotba kerül.

Endometriózisnál, ahol a medencefenék amúgy is hajlamos a védekező, túlfeszült működésre, ez a szokás tovább fokozhatja a krónikus feszültséget és a fájdalmat.

A visszatartott légzés (különösen stresszhelyzetben)

Amikor koncentrálunk, stresszelünk, vagy csak épp erőlködünk valamin (pl. nehéz táskát emelünk, vagy egy feszült e-mailt írunk), sokan öntudatlanul visszatartják a levegőt, vagy csak sekélyen, mellkasból lélegeznek.

A rekeszizom és a medencefenék párban mozog: amikor belélegzünk, a rekeszizom lefelé, a medencefenék pedig lefelé és kifelé mozdul; kilégzéskor mindkettő visszaemelkedik. Ha a légzés sekély marad, ez a természetes "pumpáló" mozgás elmarad, és a medencefenék merevebbé, kevésbé rugalmassá válhat.

A WC-n való "erőlködés" és a "csak biztos, ami biztos" vizelés

Sokan megszokásból bemennek a mosdóba "arra az esetre, ha", még mielőtt tényleg szükségük lenne rá – vagy éppen ellenkezőleg, erőltetik a vizelést vagy a székletürítést, hogy gyorsabban végezzenek.

Mindkét szokás megzavarja a hólyag és a bélrendszer természetes jelzéseit, és hosszú távon arra taníthatja a medencefeneket, hogy szükségtelenül feszüljön vagy erőlködjön. Endometriózisnál, ahol a hólyag és a bél működése amúgy is gyakran érintett, ez tovább terhelheti a már amúgy is túlműködő izomzatot.

A hosszú, mozdulatlan ülés, feszes csípőben

Az otthoni irodai munka, az autóban töltött órák, vagy egyszerűen a kanapén görnyedt testtartás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a csípőhajlító izmok (pl. a psoas) tartósan megrövidüljenek. Mivel a psoas izom anatómiailag közel fut a medencefenék izmaihoz, és funkcionálisan is összeköttetésben áll velük, egy tartósan feszes csípőhajlító közvetve fokozott terhelést helyezhet a medencefenékre is – főleg akkor, ha felálláskor vagy mozgáskor a test ezt kompenzálandó, extra feszültséget "küld" lefelé.

A fájdalomtól való állandó tartás és "védekező" testhelyzet

Ez talán a legkevésbé nyilvánvaló, mégis az egyik legfontosabb pont: amikor valaki hosszú ideje él fájdalommal, a teste megtanul "védekezni". Ez gyakran azt jelenti, hogy öntudatlanul összehúzza a hasizmait, a fenékizmait, vagy épp a medencefeneket, mintha ezzel valamiképp csökkenteni tudná a fájdalmat.

Rövid távon ez érthető reakció hosszú távon azonban ördögi kört hozhat létre: a védekező feszülés maga is fájdalmat generál, ami tovább erősíti a védekezést. Ez az egyik oka annak, hogy sok endometriózisos nőnél alakul ki másodlagosan medencefenéki hipertónia (túlfeszült, nem ellazuló medencefenéki izomzat), ami önálló fájdalomforrássá válhat a mögöttes endometriózis mellett.

Mit lehet kezdeni ezekkel?

Ezeket a szokásokat nem kell (és legtöbbször nem is lehet) egyik napról a másikra megváltoztatni a cél inkább a tudatosítás. Ha felismered magadban ezeket a mintákat, az már önmagában az első lépés afelé, hogy fokozatosan lazíthass rajtuk.

Ha úgy érzed, a medencefeneked krónikusan feszült, vagy fájdalmat, nyomásérzést, esetleg fájdalmas közösülést tapasztalsz, érdemes medencefenéki fizioterapeutát felkeresni. Ők célzottan tudnak dolgozni ezzel az izomcsoporttal, és olyan technikákat tudnak tanítani, amelyek otthon is alkalmazhatók.