A láthatatlan változás: az első 12 hét varázslata

A terhesség első harmada igazi csoda: mindössze 12 hét alatt a semmiből egy apró, dobogó szívű kis élet alakul ki. A fejlődés üteme szinte felfoghatatlan, ezért segíthet, ha gyümölcsökhöz hasonlítjuk a magzat méretét – így kézzelfoghatóbbá válik, mi történik odabent. Miközben a pocakban egy apró élet napról napra formálódik, a női test és lélek is saját fejlődési útját járja. A hormonális változások hatására sok kismama szinte „más embernek” érzi magát: az addig megszokott energiaszint hirtelen eltűnik, helyét mély fáradtság, állandó álmosság és szédülés veszi át. A test lassítani kényszerül ez nem gyengeség, hanem bölcs alkalmazkodás.

A fogantatás utáni hetekben a magzat még alig nagyobb egy mák- vagy szezámmagnál, de a sejtek már lázas tempóban osztódnak, és a negyedik hétre beágyazódnak a méh falába. Az ötödik héten elindul a szív első dobbanása, és a hatodik hétre már egy áfonya méretű apróság mozgolódik bennünk. Hetedik–nyolcadik hét környékén szőlőszemnyi–epernyi méretet ér el, kar- és lábkezdeményekkel, egyre határozottabb arcformával.

A kilencedik hétre szilvává cseperedik, és ekkor már magzatnak nevezzük, a tizedik héten pedig –körülbelül nektarin méretben – már minden létfontosságú szerve kialakult. A tizenegyedik hétre kis almányira nő, arányai emberibbé válnak, majd a tizenkettedik hétre, amikor már lime nagyságú, a legkritikusabb időszak lezárul: a vetélés kockázata jelentősen csökken, és a baba már egy apró, tökéletes kis emberke formáját ölti.

Mindeközben az anya teste is rengeteget változik. Az első hetekben gyakori a fáradtság, émelygés, szagérzékenység, hangulatingadozás és mellfeszülés, majd a tizenkettedik hétre ezek általában enyhülnek, és sok kismama újra energikusabbnak érzi magát. Bár kívülről ekkor még csak alig látható a változás, odabent hihetetlen fejlődés zajlik ez az első 12 hét igazi varázsa.

Az első 12 hét tehát nemcsak a baba fejlődésének, hanem a nő önmagához való új viszonyának a kezdete. A test napról napra emlékezteti: valami különleges történik benne és ez a tudat lassan, csendesen, de mélyen formálja az identitását.

Ölelés,

Debi