Hogyan tárolja a testünk a traumát nőként? – A test emlékezete és a gyógyulás útjai
- Hesz Deborah
- okt. 1.
- 2 perc olvasás
A trauma nem csupán egy lelki seb. Sokkal inkább egy komplex testi-lelki tapasztalat, amely mélyen beépül az idegrendszerünkbe, sejtjeinkbe, hormonrendszerünkbe és viselkedésünkbe. Különösen nőként fontos megértenünk, hogy testünk hogyan reagál a megterhelő élményekre, és miként „emlékezik” rájuk akkor is, amikor tudatosan már túl vagyunk rajtuk.
A test nem felejt – a trauma testi lenyomatai
A modern pszichotraumatológia egyik alapvetése, hogy „a test emlékszik” – ahogy Bessel van der Kolk is írja klasszikus művében (The Body Keeps the Score). A traumatikus események nemcsak a tudatunkban hagynak nyomot, hanem mélyen beépülnek az idegrendszer, a hormonrendszer és az immunrendszer működésébe.
1. Idegrendszeri lenyomat:
Amikor trauma ér bennünket, az agy túlélési üzemmódba kapcsol. A limbikus rendszer különösen az amigdala –úlaktiválódik, míg a racionális gondolkodásért felelős prefrontális kéreg háttérbe szorul. Ez a változás hosszú távon is fennmaradhat, így a test „hiperéber” állapotban marad, gyakran akkor is, ha a veszély már elmúlt.
2. Hormonális változások:A tartós stressz aktiválja a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyt (HPA-tengely), ami fokozott kortizolt ermelést eredményez. Nőknél ez különösen érzékenyen érinti a menstruációs ciklust, a termékenységet és a hormonális egyensúlyt. A trauma hatására gyakoriak a cikluszavarok, PMS-erősödés vagy akár a libidó csökkenése is.
3. Izommemória és testtartás:A test gyakran „befagyasztja” a traumatikus élményeket. A feszültség tartós izomösszehúzódásokat eredményezhet – például a medencében, vállakban vagy nyakban –, melyek nemcsak fizikai fájdalmat, hanem pszichés elakadást is okozhatnak. Nőknél különösen jellemző a medencetájéki feszültség, amely szorosan összefügg a biztonságérzet, szexualitás és önazonosság kérdéseivel.
Női test, női trauma – sajátos tapasztalatok
A nők testi reakciói a traumára sokszor a társadalmi és kulturális kontextusok miatt is másképp alakulnak. A szexuális zaklatás, párkapcsolati erőszak vagy a szüléssel kapcsolatos traumák például közvetlenül kapcsolódnak a testhez, így az emlék nemcsak pszichés, hanem testi szinten is mélyen beépül. A test „megtanulja”, hogyan kell védekezni: bezárkózik, érzéketlenné válik, vagy éppen fokozottan reagál bizonyos ingerekre. Ezek a mintázatok később is aktiválódhatnak például egy érintés, szag vagy helyzet hatására –, anélkül, hogy tudatosan felidéznénk a múltat.
A gyógyulás útjai – a test bevonásával
Mivel a trauma nem csupán a tudatban él, a gyógyulás sem történhet meg kizárólag kognitív szinten. A test bevonása elengedhetetlen:
Testorientált terápiák: Somatic Experiencing, tánc- és mozgásterápiák vagy traumaorientált jóga segíthetnek a test biztonságérzetének visszaállításában.
Légzés és idegrendszerszabályozás: Tudatos légzéstechnikák és relaxáció révén újraépíthetjük a test és az idegrendszer közötti kapcsolatot.
Testtudatosság fejlesztése: A test jelzéseinek figyelése – feszültségek, érzetek, határok érzékelése – segít abban, hogy visszaszerezzük az irányítást saját testünk felett.
A trauma nem múlik el pusztán az idővel. Testünk mélyen magában hordozza a múlt tapasztalatait néha fájdalomként, feszültségként vagy hormonális egyensúlyvesztésként. Nőként különösen fontos felismernünk ezt a testi dimenziót, hiszen a gyógyulás kulcsa gyakran nem a felejtésben, hanem a testtel való újra kapcsolódásban rejlik. A tudatos testmunka, az önismeret és a szakmai támogatás segíthet abban, hogy ne csupán túléljük a traumát, hanem valóban meggyógyuljunk belőle testben és lélekben egyaránt.
Ölelés, Debi
Hozzászólások