„Most akkor örülnöm kellene?” Vegyes érzések a pozitív teszt után
- Hesz Deborah
- szept. 20.
- 2 perc olvasás
Van egy pillanat, amit sokan elképzelnek: a két csík a teszten, az örömkönnyek, az ölelés, a boldog ugrálás a fürdőszoba csempéin. A valóság azonban gyakran sokkal bonyolultabb ennél. A pozitív teszt nem mindig hoz azonnali mámoros örömöt sokszor először jön a döbbenet, a félelem, a bizonytalanság, és csak utána, lassan, óvatosan csordogál be a boldogság, és ez teljesen rendben van.

A várandósság híre valójában egy érzelmi földrengés. Egy pillanat alatt átírja a jövőről alkotott képet, a mindennapokat, a terveket. Akár régóta vágyott baba érkezik, akár váratlanul toppan be, az első reakciók szinte mindig vegyesek. Még az is lehet, hogy az ember egyszerre érez mindent: sírna, nevetne, menekülne, ölelne. Ez nem önzőség, nem „rossz anyaság” előjele ez egyszerűen csak az, hogy a lelked próbál lépést tartani azzal, amit a tested már tud.
A hormonális változások ráadásul az első perctől dolgoznak benned. Az ösztrogén és a progeszteron gyors emelkedése nemcsak a testedet alakítja át, hanem az érzelmi reakcióidat is felerősítheti. A szokásosnál érzékenyebb lehetsz, könnyebben sírsz, és a legapróbb dolgok is túl nagynak tűnhetnek. Ez nem gyengeség, hanem biológia: a tested így készül az anyaságra.
A társadalmi elvárások viszont gyakran azt sugallják, hogy egy nőnek ilyenkor azonnal és kizárólag boldognak kell lennie. Pedig az, hogy valaki egyszerre örül és fél, hogy boldog és aggódó is, teljesen emberi. Mert a pozitív teszt nem csak egy baba hírét jelenti, hanem azt is, hogy valami véget ér, és valami egészen új kezdődik. A régi életed, ahogy ismerted, lassan elbúcsúzik, és ez természetesen hoz gyászt is, nem csak örömöt.
Sokan ilyenkor bűntudatot éreznek: „Ha tényleg akarom ezt a gyereket, miért nem csak boldog vagyok?” kérdezik maguktól. A válasz egyszerű: mert összetett emberek vagyunk, nem robotok. Egy nagy életforduló – még ha vágyott is – mindig felkavarja az érzelmeket. És ez a kavargás nem azt jelenti, hogy rossz anya leszel, hanem azt, hogy elindultál az anyává válás útján, ami a bizonytalanságon és a kérdéseken át vezet.
Az is teljesen normális, ha időre van szükséged, hogy megbarátkozz a gondolattal. Nem mindenki ugrik azonnal a rózsaszín felhők közé, és ez nem von le semmit abból, hogy szereted majd a gyermekedet. Sok nő számol be arról, hogy csak hetek vagy hónapok múlva érezte „valóságosnak” a terhességet amikor már látta a szívhangot, érezte az első moccanásokat. Addig csak egy két csík a teszten, és egy egész világnyi kérdés a fejben.
Ha most te is ezen a ponton állsz, engedd meg magadnak, hogy mindent érezz. A zavarodottságot, a félelmet, a reményt, az izgatottságot. Nem kell választanod köztük, nem kell szégyellned őket. A lelked csak próbálja utolérni a tested csodáját.
És egy nap, amikor már megszokod a gondolatot, talán rájössz: a vegyes érzések nem gyengeségek voltak, hanem a bizonyítékai annak, milyen mélyen megéled ezt az új kezdetet, és ez az igazi erő.
Ölelés,
Debi
Hozzászólások